Évekkel ezelőtt jelentkeztem cukrász felnőttképzésre… Sajnos a képzési rendszer úgy van felépítve, hogy nem adnak az iskolák igazi gyakorlati oktatást, a tanulóra van bízva, hogy cukrászatot keressen magának gyakorlati hely gyanánt.

Az okj-s rendszer átalakult. Az átalakulás érintette a szakmát, így a jövőben felnőttképzés keretében süteménykészítő részszakképesítés szerezhető, amely nyilván nem fedi le a teljes cukrászati ismereteket. Viszont témaorientált, vagyis ide tényleg a sütemények tartoznak. A cukrász képzés a régi rendszer szerint a vendéglátóiparhoz tartozik, az új képzési rend szerint az élelmiszergyártáshoz. A régi okj-s oktatás rengeteg fölösleges témát ölel fel: vendéglátóipari gazdálkodást, amely még érdekes is lenne, de túl nagy az anyag aránya. Foglalkoztatást, a lassan avult módszerű marketinget, mely az utóbbi időben jelentősen átalakult, valamint szakmai idegen nyelvet angolul, vagy németül bemagolandó receptekkel, készítési módokkal.

A legfontosabb a szakmában a gyakorlati tudás. Ezt nem az iskolák biztosítják, hanem a tanulónak kell cukrászdát keresnie. Végül belementem ebbe is, jelentkeztem az egyik iskolába, befizettem a regisztrációs díjat, elmentem orvosi alkalmassági vizsgálatra. Találtam is cukrászdát, amely vállalta volna a gyakorlati „képzést”. Mikor már minden rendben lett volna, jött a fekete leves: a cukrászda visszamondta.

Kérdem én: hogy gondolják az iskolák, hogy a cukrászok a feszített munkaidejükben külön foglalkozzanak cukrászati oktatással, teljesen ingyen?

Hogyan vállalják be ezt a cukrászdák? Külön a tanuló fizessen még zsebbe a cukrászdának, hogy foglalkozzanak vele? Nyilván ez lenne a megoldás… A cukrászda nemcsak időt áldoz ezért, hanem alapanyagokat is, így ilyen formában ez a cukrászdának mínusz, veszteség… Egy cukrászda nem szeretetszolgálat és nem jótékonysági intézmény.

Viszont ebben az esetben a legnagyobb terhet és felelősséget a cukrászda viseli, miközben a tanuló az iskolának fizeti ki a tanfolyami díjat, amelyből a gyakorlatot vállaló cukrászda nem lát semmit. Alapvetően a cukrászda érdemelné meg a tanfolyami összeg nagyobb hányadát, mert többet tesz a tanulóért.

Amikor rákérdeztem, hogy az iskola miért így oldja meg a gyakorlati képzést: a válasz az volt, hogy országosan ilyen a rendszer. 

Mivel az idő szorított, határidőre kellett volna szerződést kötni és nyilván más lakhelyemhez közeli cukrászda sem vállalta a képzést, így lemondtam erről az egészről. Ahhoz sem energiám, sem pénzem nem lett volna, hogy rendszeresen bejárjak a lakhelyemtől 25-30 km-re gyakorlatra, így eleve a környéken érdeklődtem.

Így lemondtam a hivatalos végzettségről. Továbbra is maradok az önképzésnél és hobbi szinten művelem tovább a cukrászkodást. Minden megtapasztalásomat megosztom. A blogon csak bevált, általam letesztelt recepteket találtok. Több receptem még tökéletesítem, csiszolom...

A cukrászkodás egy nagyon izgalmas világ. Úgy látom és érzem, hogy a varázs úgy marad meg, ha a saját utamat járom, a saját kísérletezéseimet, eredményeimet osztom meg Veletek és nem kőbe vésett szabályok szerint haladok, hanem egyéni fejlődésemmel segítek a házi sütemények, édességek készítésében.

Aki ráébred mennyivel többet jelent saját magának és családjának elkészíteni a sütiket, mint készen megvásárolni az agyon tartósított, agyon színezett, agyon adalékozott nasikat, rájön, hogy az otthoni sütemények a teljes értékű, egészséges táplálkozás mindennapi részei lehetnek, átalakítva a süteményekről alkotott téves nézeteket és gondolkodást.