Ha már cukorpótlás, akkor az édesítőszerek közül mindenképpen a természetes pótlókat ajánlom.

Az eritrit (eritritol) kis mennyiségben megtalálható a szőlőben, görögdinnyében, körtében, gombákban, szójában, borban. 1848-ban fedezte fel John Stenhouse brit kémikus. Egyes emberi szövetekben, testnedvekben is kimutatták jelenlétét. Cukoralkoholból (poliol), erjesztés útján jön létre, de alkoholtartalma nincs. Erjesztés után hevítéssel fertőtlenítik, szűrik, ioncserélővel, aktív szénnel tisztítják, kristályosítják. Fehér, kristályos szerkezetű, szagtalan. Az üzletek polcain megtaláljuk kristályos és por alakban is. Élelmiszerkódja E968.

Az eritrit kb. 30%-kal ad kevésbé édes ízt, mint a finomított cukor (szacharóz). Íze selymesen lágy, enyhén hűvös, kellemes ízhatással. Viszont túladagolás esetén fémes mellékíze lehet. Pl. egy 10 dkg cukrot tartalmazó recept esetén maximum 13 dkg eritritet használjunk. Bár szerintem ennyi sem kell. Érdemes az édes ízhatást lágyítani, csökkenteni, a táplálkozási reform esetén eleve mérsékelt édesítésre beállni. Krémekbe praktikusabb por állagú eritritolt használni, így jobban vegyíthető és a krém finomabb lesz, nem lesznek benne érezhető, el nem olvadt szemcsék.

Mindemellett szinte nincs kalóriaértéke: grammonként 0,2 kalória, glikémiás indexe 0. Ez persze nem jelenti azt, hogy innentől kezdve éjjel-nappal ezt fogyasszuk és mellette ne változtassunk semmit az étkezési szokásainkon.

A szénhidrát anyagcsere zavaroknál, inzulinrezisztenciánál, cukorbetegségnél nagyon jó alternatíva, mert nem készteti a szervezetet gyors inzulinválaszra, gyakorlatilag nincs is hatással az inzulintermelésre, nem emeli meg a vércukorszintet. Emellett diétánál, fogyókúránál is tökéletes cukorpótló.

Erőteljesen gátolja a gombaszaporodást, így candida diétában is tökéletes.

Jól bírja a sütést, főzést, ízfokozó tulajdonságú, sőt tartósabbá teszi az élelmiszereket. Viszont csak 160 fokig sütésálló, nagyobb hőmérsékleten lebomlik, így az eritrittel készült ételeket ne főzzük, ne süssük 160 fok felett.

Jó vízmegkötő is, így stabilizátorként, sűrítőanyagként, nedvesítőszerként is használják. A cukorhoz képest viszont cukoralkoholként sajnos nem karamellizálható, így karamella ízesítésű édességet nem tudunk belőle előállítani, legfeljebb hasonló ízvilágú növényi szirupokkal összekombinált utánzatot.

A vékonybélben szívódik fel, nagyon gyorsan. Kb. 10%-a jut a vastagbélbe, a felszívódott mennyiség kb. 90%-a a vizelettel, széklettel ürül ki a szervezetből. Székrekedésre hajlamosaknál kifejezetten jótékony hatású lehet. Egyszerre nagyobb adag fogyasztása nem ajánlott, pont a gyors felszívódás miatt, érzékenyeknél bélpanaszokat, gyomorfájást, hányingert okozhat. Naponta 5 dkg-nál többet azért ne fogyasszunk! Itt is a mértékletesség fontos.

Egy hátránya, hogy a gyümölcscukor felszívódását gátolja, ezért nem javaslom gyümölcsök mellé fogyasztani, vagy gyümölccsel készült süteményekbe, édességekbe, desszertekbe. Ezekhez a xilit, vagy más természetes szirup jobb megoldás.

A probléma a gyümölcscukor felszívódásának gátlásával az, hogy így a fruktóz tovább halad a vastagbélbe, ahol erjedést okoz, növelve a bélgázokat, hasfájást, akár hasmenést okozva. Azoknak, akik irritábilis bélszindrómában, vagy egyéb fokozott bélérzékenységben szenvednek: nem ajánlott az eritrit fogyasztása. Viszont az előzőekben leírtak is okozhatják a fokozott bélreakciókat. Érdemes megfigyelni, hogy gyümölcskészítményekkel, gyümölcsös desszertekkel fogyasztott eritritnél van-e probléma, vagy egyéb más módon készült ételeknél is. Ugyanis főként a gyümölccsel való kombináció lehet a ludas, a fruktóz felszívódásának akadályozása miatt. (A gyümölcsfogyasztásról majd külön írok, ugyanis ez egy igen speciális téma.)

Kiemelkedő tapasztalat, hogy nem romlanak a fogak tőle, fogszuvasodást gátló hatása mára már közismert. Igazán gyermekbarát, nem úgy, mint a hagyományos cukor.

Szabadgyökfogó képességével lassítja a sejtek degenerációját, az öregedést.

Japánban 1990 óta használják, az USA-ban 1997-ben engedélyezték, az EU-ban 2003 óta van jelen a piacon.