A búzaliszt sok éve a táplálkozásunk része, kenyereink, pékáruink egyik legismertebb alapanyaga. Az utóbbi időkben viszont egyre többen elfordultak tőle magas gluténtartalma, és túlzott finomítása miatt.

Milyen szép is tud lenni a fehérlisztből készült tészta, sütemény: letisztult, elegáns, szinte egyfajta steril összhatást mutatva. Viszont minél nagyobb lett a fogyasztás, az igény rá, annál jobban silányult, elveszítve eredetét, minőségét, értékét.

Az agyonvegyszerezett, művivé váló élelmiszeripar hozadéka, hogy egyre többen válnak gluténérzékennyé, mely megkeseríti mindennapjaikat, komoly testi tüneteket okozva. A lelki hatásokról már nem is beszélek, hiszen a gyermekek körében is egyre gyakoribb, már egészen kicsi kortól, amely rányomja a bélyegét a gyermek lelkivilágára.

Visszatérve a búzaliszthez: a régi időkben nem volt ennyi probléma forrása. A földeken a vetésforgó alkalmazásával biztosították a föld tápanyagraktárának megújulását, nem alkalmaztak agresszív vegyszereket, együtt rezdültek a természettel, lassabb életritmusban éltek, nem volt őrült tömegtermelés, a liszteket teljességgel felhasználták, nem volt túlfinomítás. Így nem okozott gondot a frissen sült kenyér, kalács, fánk.

Az emberek szervezete bírta, a plusz energiát ledolgozták, eleve nehezebb ételeket fogyasztottak, nem volt meghatározó az életükben sem a táplálék allergia, sem az intolerancia, sem egyéb túlreakciók. A gondolkodásuk is egyszerűbb volt, mely egybevágott az egyszerűbb életmódjukkal…

Sajnos az urbanizáció, a felgyorsult termelés igénye mindent felborított…

A vidéki élet háttérbe szorult, az emberek a városokban költöztek, a természettel való kapcsolatuk megbomlott, nem volt a mindennapjaik része. Bevonultak a kemikáliák, a tartósítószerek, az élelmiszerek, melyek nevében is ott a „-szer” elnevezés. Az emberi test nem erre lett teremtve, nem erre lett felkészítve, így szinte természetes, hogy lázadni kezdett. Elsősorban a bélrendszer, mely óramű pontossággal reagál a mesterséges anyagokra, pláne olyanoknál, akik azért figyelnek önmagukra és észrevették, hogy megváltoztak, hogy valami nincs rendben.

…és észrevették, hogy a fehér, finomított búzalisztből készült pékáru után tüneteket tapasztalnak: puffadást, savképződést, akár székrekedést, vagy hasmenést, kiütéseket, rossz közérzetet, romló energiaállapotot stb.
 

A finomított búzaliszt nem tartalmaz elegendő rostot, így nem könnyíti meg az emésztést. Gyakorlatilag a finomlisztes étel elfogyasztása a belekben egyfajta dugóként működik. Ha kevés a napi folyadékbevitel, a probléma hangsúlyozottabb. A belek falára is sokkal jobban feltapad, nehezen ürül, tisztul ki a bélrendszerből. Egy ördögi kör alakul ki. Úgy kell elképzelni, ahogy a fürdőszobai lefolyócsövekben megreked a sok haj, szappan, tusfürdő maradék… A beleken feltapadt, erjedésnek induló ételmaradék eleinte alattomos, szinte észrevétlen bélgyulladások kiváltója lehet, amelyből szép lassan kialakul a glutén intolerancia, allergia, súlyos esetben akár a rák is, hiszen egy folyamatos irritációnak van kitéve mind a vékony-, mind a vastagbél. Akinél konkrét glutén allergia alakult ki, sajnos életre szóló diétával kell szembenéznie. Az intolerancia esetén egy szakember által megadott diéta után, apránként adagolható gluténtartalmú táplálék, nyilván ésszerű kereteken belül, egy új, reformizált életformát követve.

Létezik konkrétan búzaallergia. Ebben az esetben nem a gluténnal, hanem a búzával van gond. Aki kimutathatóan allergiás rá, a búzát kell kerülnie. Ez autoimmun reakció, betegség a búza egyes fehérjéivel szemben.

Akiknek nincs problémájuk a gluténnel, a búzaliszttel, ajánlott búzakorpát belekeverni a lisztből készült ételekbe, vagy eleves rostdúsabb teljes kiőrlésű búzalisztet használni. Ezzel nemcsak a rosttartalom lesz kedvezőbb, hanem plusz vitaminforrás a tápláléknak, ugyanis a finomított lisztből elvész a gazdag vitamintartalom.